Az 1860-as években ismerték fel a salgótarjániak, hogy településük jelentős szénkészlet fölé épült. 1868-ban született meg a Salgótarjáni Kohászati Üzemek ősének, a Vasfinomítógyár alapításának jegyzőkönyve. Ekkor elindult a településen az iparosodás, és a gyár környékén kialakult a lakótelep, melynek lakói felkeltették a testedzés iránti igényt. A sportegylet bölcsőjét az Acélgyári Tiszti Casinóba lehet származtatni. Ennek oka, hogy a casino-helység tágas tornateremmel egészült ki, melyet 1891-ben megfelelő tornaszerekkel is felruháztak.
Az Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSz) megalakulásának hatására 1901-ben a casinoi keretből kivált a Salgótarjáni Sport Egylet. Szervezője az a Wabrosch Béla főmérnök volt, aki az első igazi futball-labdát is a településre hozta. Az egyesület nevéből adódik, hogy nem csak labdarúgással foglalkozott, hanem - egy törvényrendelet révén - a levente egyesületek létrejötte nyomán több sportággal is.
A jelenlegi stadion elődjét 1924-ben avatták a Dolinkában, amit később futópályával és lőtérrel bővítettek. 1929-ben felépült az Acélgyári Népiskola (mai nevén Petőfi Sándor Általános Iskola és Gimnázium) egy impozáns tornateremmel, amely a Városi Sportcsarnok átadásáig (1976) az egyesület terem-szakosztályainak is otthont adott. 1954-ben vált a salakos pálya füvessé, korszerű klubház épült 1961-ben.
A Városi Sportiskola 1975-ben került az egyesülethez, így még jobban előtérbe került a nevelőtevékenység. Több névváltozás után egy politikai döntés során 1977-ben önállóságukat feladva egy városi egyesületbe tömörül hét helyi egylet is, köztük a Salgótarjáni Kohász Sportegyesület (SKSE) is. Erre az időszakra esik a stadion futófolyosóval való kiegészítése is. A bázisvállalatok viszont a fúzió miatt nem érezték magukénak az egyesületet, így annak költségvetése évről-évre kevesebb anyagiakkal rendelkezett. Megkezdődött a szakosztályi eredmények romlása, majd 1984-ben kimondták a fúzió megszűnését.
Az SKSE újrakezdte működését, azonban a korábbi tíz szakosztályból mindössze hat maradt, és megcsappant a szurkolótábor is. A rendszerváltás után megszűnt az SKSE, utóegyesülete az SKDASE, majd SAC néven működik.
A sportklub százéves fennállása alatt elősegítette mindazoknak a sportmozgalmaknak működését, céljainak megvalósulását, amelyek az adott korban időszerűek voltak, a sport népszerűsítését, tömegesítését szolgálta, a testedzésre ösztönzött. Segítséget nyújtott a leventekiképzéshez, a vállalati sportmozgalom (Rima-bajnokságok) szervezéséhez. Helyt adott a méltán népszerű és látványos Országos Sport Napok ünnepségeinek, megyei rendezvényeinek, és aktívan bekapcsolódott az azt megelőző bemutatók, versenyek, előadások, kiállítások szervezésébe. A munkahelyi spartakiádok, olimpiák, az Edzett Ifjúságért mozgalom szervezésének, rendezésének felvállalásával nagyban hozzájárult az ifjúság, az üzemi munkásság testedzéséhez, a rendszeres sportolási igény kielégítéséhez.
Érdemes arról is szólni, hogy a tömegsport anyagi bázisát, legalábbis döntő hányadát a vállalt biztosította. Ezek mellett a kollektíva társadalmi munkájával, ugyancsak jelentős segítséget nyújtott egy-egy objektum megvalósításához, mint például a salakos pálya és a sípálya kialakításához.
Az acélgyári atlétikai élet az 1924-ben alakult ki a levente egyesület megalakulásával (Acélgyári Levente Egyesület). A szakosztályon belül a futó szakág a harmincas évek elején kezdett működni. Ehhez a lendületet az október 6-án az aradi vértanúk emlékére rendezett kegyeleti váltó adta meg. 1942-ben megszületett a Sese első egyéni magyar bajnoki címe; Feledi István 3000 méteren lett rekordidővel ifi bajnok. A második világháború után elindult a szakosztály felemelkedése, a vállalati támogatás mellett a tanácsi támogatás is segítette az atlétákat.
A hatvanas években az SKSE színeiben négy alkalommal volt magyar bajnok, és két olimpián is szerepelt a magasugró Komka Magdolna. A hetvenes évek végén kezdte szárnyait bontogatni Kadlót Zoltán, aki többszörös magyar bajnok, és félmaratoni országos csúcstartó. Ügyességi számban Angyal János hármasugró emelkedett ki, akinek nevéhez fűződik a nemzetközi ugrógála megszervezése, az AP Rekord ugrólécek szabadalmaztatása és forgalmazása, majd a rendszerváltás után megszűnő SKSE-ből kiváló SKDASE, majd SAC alapítója és elnöke. A nyolcvanas évek második felében, a kilencvenes évek elején kimagaslott sikereivel a serdülő, majd ifi mezőnyből a rangelső Balázs Dénes (800 m, 1500 m, 5000 m), Kovács Dusán (400 m gát és tízpróba), Csala Attila (3000 m akadály) és Hoffer István (10000 m). Ajkler Zita távol- és hármasugrásban ért el sikereket, 2000-ben részt vett a sydneyi olimpián.
A jelenlegi atléták közül Papp Ildikó duatlonista, a sokadvirágzását élő Kadlót Zoltán, Molnár Dániel és Nikoletta, a Nágel testvérek, Tamás és Annamária, valamint megannyi lelkes fiatal szállítja a jó eredményeket. Az edzők közül a jelenlegi elnök Máté Csaba, a korábbi válogatott gyalogló Szilágyi Tibor, valamint a testnevelő Pálfalvai Zoltán maradt talpon.
Jelenleg csak ez a szakosztály működik az egyesületen belül.
Az adott helyzetet jellemzi, hogy 2002 tavasztól új tulajdonosa lett a Salgótarjáni Atlétikai Clubot is birtokló Acélgyár Rt-nek, és ő megvonta a támogatást az összes nem termelő részlegtől, így az egyesülettől is, és árulni kezdte azokat. Ennek következtében a labdarúgó szakosztály megszűnt, az atléták pedig víz, áram és fűtés nélkül edzenek, versenyeznek azóta is. 2003 májusától a stadionnak Sólyomi Zoltán vállalkozó személyében új tulajdonosa lett, aki "bónuszként" jutott hozzá az egyesület "otthonához". Ő engedi a sportolókat edzeni azzal a feltétellel, hogy rendben tartják a pályát. A víz és áram visszavezetése folyamatban van.
2002 közepétől Máté Csaba vette át az elnöki feladatokat Angyal Jánostól.
AJÁNLOM AZ OLDALT
